Emlékezzünk csak vissza mit is tanultunk az iskolában történelem órán? A (sötét) középkor végét az 1640-es angol polgári forradalom jelentette. Egy új világ, új kor kezdődött: 1645-ben Velencében megnyitott az első európai kávéház!
Még a középkorban egy etióp pásztor nyája elkódorgott és a kecskék megdézsmálták a vadon termő arabica bokrokat. Egész este mekegtek, nem tudtak aludni. A pásztor pedig kileste titkukat.
Ezt követően a tizenhetedik században a kávé hirtelen meghódította Európát is: a török muszlim rabszolgák révén előbb Máltára, majd a nagy európai országokba is betört a Magyarországon eleinte fekete levesként emlegetett ital: az első, nem a törökök által irányított európai kávéház Velencében nyílt meg, majd gyors egymásutánban Londonban, Bécsben és végül Budapesten is elindult az üzlet.
Az újszülött kávéipart azonban nem mindenki nézte jó szemmel, a kávéházak ugyanis a különböző vagyoni helyzetű és társadalmi státuszú emberek találkozópontjaivá váltak, akik veszélyes dolgokra, így például közös gondolkodásra, sőt, összeesküvések szövésére voltak képesek!
IV. Murád szultán éppen ezért eldöntötte, hogy a kávéivás rombolja a társadalmat és széthúzást okoz, majd betiltotta a főváros kávéházaiban való kávéivást, valamint a dohány- és ópiumfogyasztást. A törvénynek ellenszegülőket azonnal halálra ítéltette, a legendák szerint pedig sokszor maga is álruhában vegyült a nép közé, a tilosban járók, valamint a rosszkor rossz helyen lévők fejét pedig saját kétkezes kardját segítségül hívva választotta el a testüktől.
A fillérekért megvásárolható fekete tényleg összehozta a különböző rétegeket, annak lassú elkészítési módja – húsz percen át főzték tűzforróra, így meginni is csak igen lassan, kortyonként lehetett – pedig tökéletes alapot nyújtott egy legalább egyórás beszélgetéshez, melyben sokszor szó eshetett például az egyházról, a felső tízezer kihágásairól, vagy épp a birodalom vezetőiről. Így van ez manapság is. A kávéivás kultúrája mit sem változott. A tiltások ellenére mindent túlélt: ördögi vádakat, orvosi érveket vagy a törvény szigorát.
De gondoljunk csak bele, vajon hogyan is zajlott egy édeskettes csevegés a romantikus kora újkor úri szalonjaiban?
- Ó uram, meg kell mondjam Önnek, minden akaratom ellenére én a rosszfiúkra bukom - búgja a rizsporos parókás, krinolinos asszonyka.
- Kiskegyednek elárulhatom...csak kettőnk között: ÉN cukor nélkül iszom a kávét ;) - replikázik a nyalka huszárlegény!
